Navigáció átugrása

Gyermeknapi mese: Az elveszett hátizsák

2021. május 28.

Volánbusz mesebusz

Oszkár, a csincsillafiú izgatottan készülődött házikójában. Elővette kék hátizsákját a szekrényből, majd a komódjához sietett. – Este Csillánál alszom, biztosan remekül fogunk szórakozni! De mit vigyek magammal? – morfondírozott.

Elpakolta a pizsamáját, a kispárnáját és a fogkeféjét is. – Ó, az állatos kártyát majdnem elfelejtettem! - csapott a homlokára. A kisasztalról gondosan összeszedte a kártyákat, dobozba rendezgette, majd a táskája zsebébe tette a paklit, és behúzta a zipzárt. – Indulás! – kiáltotta izgatottan.

Bezárta kis háza ajtaját, majd az utca végi buszmegállóba sietett. Csilla, a csincsillalány éppen a város másik felén lakott. Oszkárnak nem kellett sokáig várnia, a sarkon már fel is tűnt Kondor bácsi hófehér busza, ami lassan begurult a megállóba. Nagyot szusszant a fehér busz, majd kinyílt az ajtaja.

Kondor bácsi jókedvűen köszöntötte Oszkárt: Szervusz Oszkár! Csak nem Csillához készülsz? – A csincsillafiú felpattant a lépcsőn, köszönt udvariasan, majd bólintott.  – Keresek egy jó helyet! – mondta, aztán indult is hátra. A kék hátizsákot a poggyásztartóra tette, és kényelmesen elhelyezkedett az ablak melletti ülésen. Az ajtók bezáródtak, elkezdődött az utazás.

csincsilla mese hátizsák

Oszkár az ablaküvegnek nyomta kis fekete orrát, úgy figyelte az elsuhanó házakat. Hamar elunta magát, de szerencsére a következő megállónál Lina, a teknős szállt fel. Nagyon megörültek egymásnak. - Szia Lina! De örülök Neked! Együtt sokkal izgalmasabb lesz buszozni, mint egyedül! Ülj ide mellém! – hadarta. Lina leült az Oszkár melletti ülésre, majd hamar bele is melegedtek a beszélgetésbe. Kondor bácsi szakította őket félbe:

- Oszkár! Nem kellene leszállnod? Csilla itt lakik, ha jól emlékszem.

A csincsillafiú sebtében elköszönt teknős barátjától, és lesietett a buszról. Mosolyogva integetett: - Köszönöm, Kondor bácsi! Jó utat! – kiáltotta, de a szeme sarkából látta, hogy Csilla már az ajtajában várja őt. Sarkon fordult, és jókedvűen, szökdécselve indult a házhoz.

- Szia Oszkár! Már nagyon vártalak! – fogadta kedvesen barátját Csilla, a csincsillalány. – Gyere be, a kedvencedet készítettem vacsorára! A két csincsilla megölelte egymást, és bementek a házba. Kézmosás után megterítették az asztalt, majd neki is láttak a gőzölgő zöldséges pitének. Miután jóllaktak, Csilla készített egy finom teát, amit a nappaliban szolgált fel.

volános mese csincsilla

- Nagyon szépen köszönöm, isteni volt a vacsora! Mindjárt kipukkadok! – mondta Oszkár a hasát simogatva, miközben átült a kanapéra. – Van kedved játszani valamit? – kérdezte. - Elhoztam az állatos kártyákat, amiket annyira szeretsz.

De ekkor hirtelen elcsuklott a csincsillafiú hangja, a szeme kikerekedett, a szája pedig sírásra görbült.

- Mi a baj Oszkár? Miért lettél ilyen szomorú? – kérdezte Csilla. – A táskám… a táskám.. – ismételgette Oszkár – a buszon felejtettem! - és keservesen sírni kezdett. Eszébe jutott, hogy a nagy sietségben a kék hátizsák a kártyákkal, a pizsamával, a fogkefével és a párnájával bizony a busz poggyásztartóján maradt. Csilla próbálta megnyugtatni, de Oszkár vigasztalhatatlan volt.

Ekkor kopogtattak Csilla házikójának ajtaján. – Ki lehet az ilyen későn? – kérdezte a csincsillalány. Kérdőn nézett Oszkárra, majd az ajtóhoz sietett, és kikukucskált. Kondor bácsi volt az, kezében az elveszett táskával. – Szervusz Csilla! Elnézést kérek a késői zavarásért, de Oszkár a buszon felejtette a táskáját. Szerencsére rajta volt a neve, így most hazafelé elhoztam, hátha szüksége van rá. – azzal átnyújtotta a hátizsákot, és már sietett is vissza a fehér buszhoz.

- Nézd, Oszkár! Megvan a táskád! Most már ne lógasd az orrod! Vedd elő azokat a kártyákat, és játsszunk! – mondta Csilla nevetve. Oszkár letörölgette a könnyeit, és elmosolyodott. Késő estig játszottak, nagyon jól érezték magukat. Azóta Oszkár, ha busszal utazik, mindig megnézi, hogy nála van-e a hátizsákja, mielőtt leszállna.