Ezek vagyunk mi – Polihisztor a volán mögött

Már több mint két évtizede volános tatai autóbusz-vezető munkatársunk, aki szabadidejében hihetetlen fizikai kísérleteket végez. Szenvedélye a csillagászat és az íjászat, de foglalkoztatja a geológia és a kémia is. Szakköröket, illetve csoportoknak, családoknak szóló előadásokat tart, tárlatot rendez, besegít felesége dekoratőr vállalkozásába és mindemellett tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek is. Ismerjétek meg ezúttal Simon Jánost, aki minden bizonnyal az egyik legsokoldalúbb kollégánk!

Bányából a csillagokig

Az iskola elvégzése után kollégánk vájárként kezdett dolgozni a csordakúti szénbányában, majd a fuvarozásban látta meg a fantáziát. Vállalkozó lett, vásárolt egy kisebb kamiont, de miután a fővállalkozó csődbe ment, olyan munkát keresett, amelyet örömmel végez, és egyben stabil hátteret, biztos megélhetést is nyújt számára – így lett autóbusz-vezető.

Öt évig helyi járaton, majd különjáratban teljesített szolgálatot; jelenleg helyköziben, a Tata–Komárom vonalon dolgozik, utasai legnagyobb örömére. Kedvességének, közvetlenségének köszönhetően mindenkivel könnyen megtalálja a hangot, mi is egy felejthetetlen napot töltöttünk vele.

Mire a legbüszkébb?

Nem lehet könnyű a választás, ha három kísérletet kell kiemelnie eddigi életművéből, mert igen széles a projektek repertoárja: bontott vizet elektrolízis segítségével, nyomtatott 3D-ben több technológiával is, épített távcsöveket és ionhajtóművet, készített áram nélkül működő, kristálydetektoros rádiót, különböző kísérletek szemléltetésére szolgáló vákuumkamrákat, de neki köszönhető egy ritka régészeti lelőhely megvédése is.

A tatai művelődési központban jelenleg is megtekinthető egyik legnagyobb büszkesége, egy Foucault-inga, amely lehetővé teszi, hogy szabad szemmel lássuk a Föld forgását. 28 kg ólomra volt hozzá szükség, ezt a barátai segítségével szedte össze régi vízóraaknákból. Az ingát speciális felfüggesztésre rögzítették zongorahúrral, a kísérleti eszközt pedig egy leselejtezett Ikarus 256-os üvegei veszik körül.

Tata nem csak a vizek városa, napórákban sem szűkölködik – egy jelentős részüket ráadásul éppen kollégánknak köszönheti a város. Mind közül arra a legbüszkébb, amelyik az Öreg-tó partján, a Tatai vár előtti sétánynál kapott végleges, impozáns helyet.

Legkülönlegesebb építményének talán azt a folyamatos üzemű vizuális részecskedetektort tartja, amelyből összesen négy darab van az országban. Ebben a készülékben szabad szemmel láthatóvá válik az űrből jövő kozmikus háttérsugárzás, de a radioaktív sugárzást is kimutatja.

A leleményességnek nincsen határa… Kicsit magunkénak is érezzük, mert ennél a műszernél is felfedezhetünk némi szakmai kapcsolódást: a készülék régi, bontott autóbusz-kapcsolókkal vezérelhető.

A család mindenekelőtt

Munkatársunk a családjára a legbüszkébb – minden oka megvan rá! Legfőbb támasza a felesége Ildikó, aki mellette áll még a leghajmeresztőbb ötletek megvalósításában is. Szükség is van az erős hátországra, mert mióta két fiuk önálló életet kezdett, Jánosnak valamivel több ideje jut a még megvalósítatlan projektekre. A határ az ötletek tekintetében is a csillagos ég: jelenleg két csillagvizsgáló távcsövet épít, az egyik ráadásul binokuláris, vagyis kettős. Ezen kívül a közeli jövőben egy robot megépítését is tervezi, ez otthoni műhelyében segítené a munkáját.

 

Kollégánknak ezúton kívánunk sok balesetmentes kilométert, annyi megvalósított álmot, mint égen a csillag, és szívből gratulálunk eddig elért eredményeihez!